e15.1e Xen.2.4.38-2.4.43

Wurzelaoriste

[4.38] ἀκούσαντες δὲ πάντων αὐτῶν οἱ ἔφοροι καὶ οἱ ἔκκλητοι, ἐξέπεμψαν πεντεκαίδεκα ἄνδρας εἰς τὰς Ἀθήνας, καὶ ἐπέταξαν σὺν Παυσανίᾳ διαλλάξαι ὅπῃ δύναιντο κάλλιστα. οἱ δὲ διήλλαξαν ἐφʼ ᾧτε[1] εἰρήνην μὲν ἔχειν ὡς πρὸς ἀλλήλους, ἀπιέναι δὲ ἐπὶ τὰ ἑαυτῶν ἕκαστον πλὴν τῶν τριάκοντα καὶ τῶν ἕνδεκα[2] καὶ τῶν ἐν Πειραιεῖ ἀρξάντων δέκα[3]. εἰ δέ τινες φοβοῖντο τῶν ἐξ ἄστεως, ἔδοξεν αὐτοῖς Ἐλευσῖνα κατοικεῖν[4].

[4.39] τούτων δὲ περανθέντων Παυσανίας μὲν διῆκε τὸ στράτευμα, οἱ δʼ ἐκ τοῦ Πειραιῶς ἀνελθόντες σὺν τοῖς ὅπλοις εἰς τὴν ἀκρόπολιν ἔθυσαν τῇ Ἀθηνᾷ. ἐπεὶ δὲ κατέβησαν οἱ στρατηγοί, ἔνθα δὴ ὁ Θρασύβουλος ἔλεξεν·

[4.40] ὑμῖν, ἔφη, ὦ ἐκ τοῦ ἄστεως ἄνδρες, συμβουλεύω ἐγὼ γνῶναι ὑμᾶς αὐτούς[5]. μάλιστα δʼ ἂν γνοίητε[6], εἰ ἀναλογίσαισθε[7] ἐπὶ τίνι ὑμῖν μέγα φρονητέον ἐστίν[8], ὥστε ἡμῶν ἄρχειν ἐπιχειρεῖν. πότερον δικαιότεροί ἐστε; ἀλλʼ ὁ μὲν δῆμος πενέστερος ὑμῶν ὢν οὐδὲν πώποτε ἕνεκα χρημάτων ὑμᾶς ἠδίκηκεν· ὑμεῖς δὲ πλουσιώτεροι πάντων ὄντες πολλὰ καὶ αἰσχρὰ ἕνεκα κερδέων πεποιήκατε. ἐπεὶ δὲ δικαιοσύνης[9] οὐδὲν ὑμῖν προσήκει, σκέψασθε εἰ ἄρα ἐπʼ ἀνδρείᾳ ὑμῖν μέγα φρονητέον.

[4.41] καὶ τίς ἂν καλλίων κρίσις τούτου γένοιτο ἢ ὡς ἐπολεμήσαμεν πρὸς ἀλλήλους; ἀλλὰ γνώμῃ φαίητʼ ἂν προέχειν, οἳ ἔχοντες καὶ τεῖχος καὶ ὅπλα καὶ χρήματα καὶ συμμάχους Πελοποννησίους ὑπὸ τῶν οὐδὲν τούτων ἐχόντων περιείληφθε; ἀλλʼ ἐπὶ Λακεδαιμονίοις δὴ οἴεσθε μέγα φρονητέον εἶναι;[10] πῶς, οἵγε ὥσπερ τοὺς δάκνοντας κύνας κλοιῷ δήσαντες[11] παραδιδόασιν, οὕτω κἀκεῖνοι ὑμᾶς παραδόντες τῷ ἠδικημένῳ τούτῳ δήμῳ οἴχονται ἀπιόντες;

[4.42] οὐ μέντοι γε ὑμᾶς, ὦ ἄνδρες, ἀξιῶ ἐγὼ ὧν ὀμωμόκατε παραβῆναι οὐδέν, ἀλλὰ καὶ τοῦτο πρὸς τοῖς ἄλλοις καλοῖς ἐπιδεῖξαι, ὅτι καὶ εὔορκοι καὶ ὅσιοί ἐστε. εἰπὼν δὲ ταῦτα καὶ ἄλλα τοιαῦτα, καὶ ὅτι οὐδὲν δέοι ταράττεσθαι, ἀλλὰ τοῖς νόμοις τοῖς ἀρχαίοις χρῆσθαι, ἀνέστησε τὴν ἐκκλησίαν.

[4.43] καὶ τότε μὲν ἀρχὰς καταστησάμενοι ἐπολιτεύοντο· ὑστέρῳ δὲ χρόνῳ ἀκούσαντες ξένους μισθοῦσθαι τοὺς Ἐλευσῖνι, στρατευσάμενοι πανδημεὶ ἐπʼ αὐτοὺς τοὺς μὲν στρατηγοὺς αὐτῶν εἰς λόγους ἐλθόντας[12] ἀπέκτειναν, τοῖς δὲ ἄλλοις εἰσπέμψαντες τοὺς φίλους καὶ ἀναγκαίους ἔπεισαν συναλλαγῆναι. καὶ ὀμόσαντες ὅρκους ἦ μὴν μὴ μνησικακήσειν, ἔτι καὶ νῦν[13] ὁμοῦ τε πολιτεύονται καὶ τοῖς ὅρκοις ἐμμένει ὁ δῆμος.

 


[1]ἐφʼ ᾧτε s. Vokabeln unter ἐπί m.Dat.

[2]οἕνδεκα: in Athen: Elfmänner, Polizei und Scharfrichter

[3]τῶν ἐν Πειραιεῖ ἀρξάντων δέκα: von den zehn Archonten im Piräus war schon [4.19] die Rede; sie waren wohl von den Dreißig eingesetzt.

[4]κατοικεῖν: ergänze αὐτούς 

[5]συμβουλεύωἐγὼγνῶναιὑμᾶςαὐτούς: Bezug auf die Inschrift auf dem Apollotempel in Delphi γνῶθισεαυτόν

[6]ἂν γνοίητε: Opt.Aor.(auch Pr./Fut.)+ἄν im HS = Potentialis der Gegenwart „könnte/ dürfte/ möchte wohl“ – hier: „ihr könntet wohl erkennen“  

[7]εἰ ἀναλογίσαισθε: Attraktion des Modus im Nebensatz oder auch iterativer Optativ „immer wenn“

[8]ὑμῖν μέγα φρονητέον ἐστίν: Verbaladjektiv (wie Gerundium) mit Dativus auctoris, s. Sy17_Verbaladjektive, B2

[9]δικαιοσύνηund ἀνδρείαwaren für den Griechen sofort ein Hinweis auf die vier (viel später so genannten) Kardinaltugenden;
σώφρων δίκαιος ἄγαθος εὐσεβὴς ἀνήρ, so fasst Aischylos sie in einem Trimeter zusammen. ἄγαθος ist hier mit ἀνδρεῖος„tapfer“ identisch; σωφροσύνη, δικαιοσύνη, ἀνδρεία, σοφία, heißen die vier Tugenden bei Platon. Da tritt also die σοφία an die Stelle der εὐσέβεια.

σωφροσύνη „Besonnenheit“wird in Xenophons Thrasybulorede durch γνώμη „Verstand“ ersetzt, also simplifiziert.

[10]ἐπὶ Λακεδαιμονίοις δὴ οἴεσθε μέγα φρονητέον εἶναι; Hier stellt Thrasybulos die Frage nach der vierten Tugend; ist das etwa die σοφία oder gar εὐσέβεια, wenn man an Sparta glaubt?Aber auch hier lagen die Dreißig und ihre Anhänger falsch, wie die Antwort auf die Frage zeigt.

[11]τοὺςδάκνονταςκύναςκλοιῷδήσαντες: Nach einem Gesetz des Solon mussten gefährliche Hunde, die Schaden angerichtet hatten, an kurzem Halsband ausgeliefert werden.

[12]εἰς λόγους ἐλθεῖν: zu Unterhandlungen kommen

[13]νῦν: also zur Zeit der Abfassung des ersten Abschnitts der Hellenika, der hier zum Abschluss kommt. Es ist einhellige Meinung der Forschung, dass Xenophon mit diesem Abschnitt die von Thukydides geplante, aber nicht vollendete Darstellung des peloponnesischen Kriegs um den fehlenden Rest ergänzen wollte. Denn er bemüht sich hier, Stil und Prinzpien des großen Vorläufers anzuwenden, was er in den folgenden Abschnitten aufgibt. Wann Xenophon diesen Abschnitt veröffentlichte, lässt sich heute nicht mehr herausfinden. Allerdings hat sich die wiederhergestellte Demokratie Athens im Großen und Ganzen tatsächlich noch gut 80 Jahre gehalten (ein Vergleich mit den Grundgesetz liegt nahe), bis 322 die makedonischen Nachfolger Alexanders des Großen Athen besiegten.